VARGHA GYULÁNÉ SZÁSZ PÓLÁRA

EMLÉKEZTÜNK

Halálának 60. évfordulóján

Gyászjelentése 1947-ből:

,....nékem az élet Krisztus és a meghalás nyereség."

Fil. 1, 21

Alulírott gyermekei családjuk többi tagjának nevében is a válás fájdalmával, de Isten végtelen irgalmát magasztalva jelentik, hogy valamennyiüket egyenkint nap-nap mellett a kegyelem trónja elott hordozó drága hűséges édesanyjuk, nagyanyjuk, dédanyjuk, és testvére

özv,Vargha Gyuláné Szász Póla életének 84.és 47 évi istenáldotta boldog házasság utáni özvegységének 19. esztendejében folyó hó 18-án hajnali három órakor Megváltójának kezén, akit olyan forrón szeretett .és hosszú félszázadon át olyan híven szolgált, békességben hazament az atyai hajlékba.

Földi sátorházát folyó hó 20-án délután 4 órakor helyezzük a református egyház szertartása szerint az evangélikus temetoben nyugovóra.

Sopron, 1947, évi szeptember hó 18-án.

Az pedig az orök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent és akit elküldtél, a Jézus Krísztust. János 17:3.

Podmaniczky Pálné Vargha Ilona, Vargha Zoltán, Molnár Gyuláné Vargha Erzsébet, Vargha Tamás, Vargha Gyula gyermekei.

Podmaniczky Pál, Vargha Zoltánné Puky Klára, Molnár Gyula, Vargha Tamásné Magay Mária, Vargha Gyuláné Macourek Blanka vejei és menyei.

Kutas Emilné Podmaniczky Márta, Podmaniczky Tamás, Podmaniczky Zsuzsanna, Podmaniczky János, Vargha László, Percez Lászlóné Vargha Sára,

Kutas Emil, Gáspár László, Percez László Molnár Endréné Rimát Irma, Molnár Dánielné Katona Ilona Vargha Balázsné Gímes Ágnes unoka-vejei és -menyei.

Vargha Ilona, Molnár Ágnes, Molnár Endre,özvegy Balágyi- Elekné Molnár Eszter, Molnár Dániel, ifjabb Molnár Gyula Vargha Éva, ifjabb Vargha Tamás, unokái.

Murányi Árpád, unokájánakVargha Évának völegénye.

Szász Károly testvére, özv.Szász Béláné Hoffmann Hedvig sógorasszonya.

Összes unokaöccse és unokahúga családjaikkal.

Vargha Balázs, Vargha Domokos, Vargha Ida, Vargha Zsolt, Vargha Dénes, Vargha Márta, Vargha Magda, Vargha Dóra, Kutas Laci, Kutas Gábor, Kutas Péter, Kutas Ilusa, Gáspár Lacika, Gáspár Zsoltíka, Percez Miklóska, Percez Klárika, Molnár Évike, Molnár Arpádka, Molnár Danika dédunokái,

özv.. Puky Pálné, özv.Magai Sándorné nászasszonyai.

Megemlékezés: ISTENTISZTELET ÉS HÁLAADÁS

A gyülekezet lelkésze rövid bizonyságtételében vallott arról, hogy a keresztyén ember bizonyságtételeiben, benne kell lennie az igazság és a szeretet krisztusi valóságának. Merjünk, legyen időnk, és akarjunk is emlékezni, az előttünk járókra. Azokra az Isten-áldotta életekre, akik a keskeny-uton célba értek.

Sárai Szabó Katalin, a Ráday Gyüjtemények könyvtáros-levéltárosa; "Vargha Gyuláné Szász Póla és a női munka a református egyházban, cimmel tartott egy érdekfeszítő előadást. ( Gyermekek nem mozogtak, még az óvodások is figyeltek illetve csendben volta. - Akár ez is lehet egy előadás értékelése, a hallgatóság részéről.) Köszönet érte.

A családot Erős Dóra, ovónő és német-francia szakos tanár képviselte. Egy volt a 127 ükunoka közül. Régi lelvelekből és Vargha Gyuláné verseiből, - amiket az unokáiról irt - pl a ma élő 92 éves Márta s a 90 éves Zsuzsa, - olvasott fel.

Kántorizált: Rakonczay Zsuzsa tanárnő

A vendégeket, a Nőszövetség süteménnyel, kávéval és szendviccsel várta.

Hatvan éve ment el a mindenélők útján. Emlékeztünk szeretetére, hitéletére, egyéniségére és sok-sok szolgálataira, melyek máig hatnak.

Tőle tudjuk, hogy gyermekeink iskolában s óvodában így is kezdhetik a napot: Vezess Jézusunk s véled inmdulunk....

                              Reményik Sándor:

                         "Cherchez la femme"

                               Keressétek a nőt.
                               Keressétek, igen,
                               De ne csak ott, ahol eddigelé:
                               Szerelmi lázban, apró intrikákban,
                               S ne állítsátok minden rossz mögé,
                               Eltévedt, kisiklott, korommáégett,
                               Tört életek mögé.
                               Mindez igaz. Ő ott van mindenütt.
                               Kígyózó karját királyokra fonja
                               S országperzselő láng csap ki szeméből,
                               Ha nem tűzhely a gondja.
                               Igaz: ő a nagyban a kicsinyesség
                               S mégis méltó reá,
                               Hogy a nagyban mint nagyot megkeressék.
                               Keressétek tehát.
                               De ne csak ott, ahol eddigelé.
                               Ne nézzetek csak a tűzhely mögé.
                               Ne is csupán sötét sikátorokba,
                               Ne is csupán szürke hivatalokba,
                               Hol társatok és ellenfeletek,
                               S kiragadja - nem önnön hibájából -
                               Kezetekből a napi kenyeret.
                               Keressétek tovább...
                               Mert ott van ő a vágyban és a vérben,
                               De minden magasban és minden mélyben,
                               Kőcsipkét ver a kora gótikában,
                               Szárnyal a Beethoveni muzsikában
                               És gyökeret ver minden költeményben.

                               A költeményben...
                               Hiszitek-e ti,
                               Hogy a versnek is vannak szülei?
                               Mint a gyermeknek apja-anyja van.
                               Csak itt, e különös tündérvilágban
                               A természet rendje fordítva van.
                               Itt az ihlető asszony az apa,
                               Ki elhullat egy kis virágmagot
                               S az megfogan...
                               A költő aztán világra szüli
                               A gyermeket.
                               Ti ott, künn, a rendes embervilágban
                               Ugye az apát is tisztelitek?
                               Gyermekét nevéről nevezitek.
                               Látjátok, e furcsa tündérvilágban
                               A nőnek ismeretlen a neve.
                               Az alkotónak és az alkotásnak
                               Ő láthatatlan, szerény háttere.
                               Ó, sokszor fájt e visszásság nekem:
                               A virágmag-hintő drága kezet
                               Hogy mindeneknek fel nem fedhetem,
                               S hogy versemet Isten után
                               Kinek köszönhetem.
                               Tiszteljétek tehát,
                               Az "alkotó" nagy Inspirátorát,
                               A virágpor-hintő titkos kezet,
                               Aki vezet
                               Új világokon át.
                               S keressétek a nőt
                               A magasságban és a mélyben,
                               Árnyékban, zivatarban, napsütésben
                               És minden költeményben
                               Tovább...

                               1933 március 7